Lelki tréning napi 7 percben

4. Cikkely

JÉZUS KRISZTUS "SZENVEDETT PONCIUS PILÁTUS ALATT, MEGFESZÍTETTÉK, MEGHALT ÉS ELTEMETTÉK"

571 Krisztus keresztjének és föltámadásának húsvéti misztériuma a központjában áll annak az örömhírnek, melyet az apostoloknak, és utánuk az Egyháznak hirdetnie kell a világban. Isten üdvözítő terve Fiának, Jézus Krisztusnak megváltó halálában "egyszer s mindenkorra" (Zsid 9,26) beteljesedett.

572 Az Egyház hű marad az "összes Írások" azon értelmezéséhez, melyet maga Jézus mind húsvétja előtt, mind húsvétja után adott: [336] "Vajon nem ezeket kellett-e elszenvednie a Krisztusnak és bemennie dicsőségébe?" (Lk 24,26). Jézus szenvedése történeti formát öltött azáltal, hogy elvetették "a vének, a főpapok és az írástudók" (Mk 8,31), akik kiszolgáltatták "Őt a pogányoknak, hogy kigúnyolják, megostorozzák és keresztre feszítsék" (Mt 20,19).

573 A hit tehát törekedhet arra, hogy Jézus halálának körülményeit, melyeket az evangéliumok hűségesen továbbadtak [337] és más történeti források megvilágítanak, vizsgálja, hogy jobban megértse a megváltás értelmét.

1. §

JÉZUS ÉS IZRAEL

574 Jézus nyilvános működésének kezdetétől fogva a farizeusok és a Heródes-pártiak megegyeztek a papokkal és írástudókkal, hogy elveszítik őt. [338] Egyes cselekedetei miatt (ördögűzések; [339] a bűnök megbocsátása; [340] szombati gyógyítások; [341] a törvényes tisztaság parancsainak saját értelmezése; [342] barátkozás a vámosokkal és nyilvános bűnösökkel [343] ) Jézust néhány rosszindulatú ember ördögi megszállottsággal gyanúsította. [344] Káromkodással [345] és hamis prófétasággal [346] vádolták, tudniillik olyan bűntényekkel, melyeket a Törvény megkövezéses halállal büntetett. [347]

575 Jézus egyes cselekedetei és szavai tehát az "ellentmondás jelévé" [348] váltak a jeruzsálemi vallási hatóságok számára -- melyeket Szent János evangéliuma gyakran "zsidóknak" nevez [349] --, sokkal inkább, mint Isten egyszerű népe számára. [350] Igaz, hogy Jézus kapcsolata a farizeusokkal nemcsak polémia volt. Így például farizeusok voltak azok, akik figyelmeztették a rá leselkedő veszélyre. [351] Jézus néhányat megdicsér közülük, mint például a Mk 12,34-ben szereplő írástudót, és ismételten vendég volt farizeusoknál. [352] Jézus megerősít tanításokat, melyeket Isten népének ezen vallási elitje képviselt: a halottak föltámadását, [353] jámborsági formákat (alamizsna, imádság és böjt), [354] a szokást, hogy Istenhez mint Atyához fordulnak, valamint Isten és a felebarát szeretete parancsának központi jellegét. [355]

576 Sok izraelita szemében tűnt úgy, hogy Jézus szembeszáll a választott nép lényeges intézményeivel:

• a Törvény iránti engedelmességgel; Törvényen értve minden írásos parancsolatot és a farizeusok szerint a szájhagyományban élő értelmezést;
• a jeruzsálemi Templom mint szent hely és Isten különleges lakóhelye központi szerepével;
• az egyetlen Istenbe vetett hittel, akinek dicsőségében egyetlen ember sem osztozhat.

I. Jézus és a Törvény

577 Jézus a hegyi beszédet ünnepélyes figyelmeztetéssel kezdte, melyben Istentől a Sinai-hegyen az első Szövetség megkötésekor adott Törvényt az Újszövetség kegyelmének fényében mutatta be:

"Ne gondoljátok, hogy megszüntetni jöttem a Törvényt vagy a Prófétákat. Nem megszüntetni jöttem, hanem teljessé tenni. Bizony mondom nektek, míg ég és föld el nem múlik, egy i betű vagy egy vesszőcske sem vész el a Törvényből, hanem minden beteljesedik. Aki tehát csak egyet is eltöröl e legkisebb parancsok közül és úgy tanítja az embereket, azt igen kicsinek fogják hívni a mennyek országában. Aki viszont megtartja és tanítja őket, az nagy lesz a mennyek országában" (Mt 5,17--19).

578 Jézus, Izrael Messiása, aki a legnagyobb a mennyek országában, saját szavai szerint kötelességének tekintette, hogy beteljesítse a Törvényt hiánytalanul, a legkisebb előírásokig. De Ő az egyetlen, aki azt tökéletesen meg tudta tenni. [356] A zsidók saját bevallásuk szerint soha nem tudták tökéletesen, a legkisebb parancs megszegése nélkül megtartani a Törvényt. [357] Ezért Izrael fiai minden évben az engesztelés napján bocsánatot kérnek Istentől törvényszegéseikért. A Törvény ugyanis egyetlen egészet alkot, és amint Szent Jakab emlékeztet: "Aki minden törvényt megtart, egy ellen azonban vét, az mindegyik ellen vét" (Jak 2,10). [358]

579 A Törvény teljes -- nem csupán betű, hanem szelleme szerinti -- megtartásának elvét nagyrabcsülték a farizeusok. Erre tanítván Izraelt, sok Jézus korabeli zsidót szélsőséges vallásos buzgóságra vezettek. [359] Ez, amennyiben nem oldódott föl kázusok képmutató boncolgatásában, [360] a népet szükségszerűen elkészítette Isten azon hallatlan beavatkozására, ami a törvény tökéletes teljesítése volt az összes bűnös helyett az egyetlen Igaz részéről. [361]

580 A Törvény tökéletes beteljesítését senki más nem tudta megtenni, csak az isteni Törvényhozó, aki a Törvény alatt a Fiú személyében született. [362] Jézusban a Törvény már nem kőtáblákra írtan jelenik meg, hanem a Szolga "bensejében" és "szívében" (Jer 31,33), aki, mivel "igazságban hirdet ítéletet" (Iz 42,3), "a nép szövetsége" (Iz 42,6) lett. Jézus beteljesíti a Törvényt egészen odáig, hogy magára veszi "a Törvény átkát", [363] melyet azok vontak magukra, "akik nem maradtak meg mindabban, amik írva vannak, hogy megtegyék", [364] mivel Krisztus halála "azoknak a törvényszegéseknek megváltására történt, melyeket az első szövetségben követtek el" (Zsid 9,15).

581 A zsidók és szellemi vezetőik számára Jézus rabbinak [365] számított. Ő maga gyakran érvelt a rabbinikus törvényértelmezés formájában. [366] Ugyanakkor Jézusnak akaratlanul össze kellett ütköznie a törvénytudókkal, mert magyarázatát nem úgy adta elő, mint egy közülük; hanem "úgy tanított, mint akinek hatalma van, s nem úgy, mint írástudóik" (Mt 7,28--29). Őbenne Istennek ugyanaz az igéje, amely a Sinai-hegyen fölhangzott az írott Törvény Mózesnek ajándékozásakor, újra hallatja magát a boldogságok hegyén. [367] Ez az Ige nem eltörli, hanem beteljesíti a Törvényt, isteni módon adván végső értelmezését: "Hallottátok, hogy mondatott a régieknek (...). Én pedig mondom nektek" (Mt 5,33--34). Ő ugyanezzel az isteni tekintéllyel kárhoztatja a farizeusok egyes "emberi hagyományait", [368] melyek érvénytelenítik Isten Igéjét. [369]

582 Ezen túlmenően: az étkezésekkel kapcsolatos tisztasági törvényt, mely a zsidók életében igen nagy szerepet játszott, Jézus beteljesítette, amikor a maga isteni értelmezésével kinyilatkoztatta e törvény "pedagógiai" értelmét: [370] "Ami kívülről kerül az emberbe, nem tudja tisztátalanná tenni, (...) -- ezzel tisztának nyilvánított minden ételt. De mondta: ami kimegy az emberből, az szennyezi be az embert; mert belülről, az ember szívéből származnak a gonosz gondolatok" (Mk 7,18--21). Amikor Jézus isteni tekintéllyel adta a törvény végső értelmezését, szemben találta magát egyes törvénytudókkal, akik nem fogadták el az Ő törvénymagyarázatát, noha ennek igazságát isteni jelek bizonyították. [371] Ez különösen érvényes a szombat kérdésére: Jézus gyakran rabbinista érveléssel [372] mutat rá arra, hogy a szombati nyugalmat nem zavarja meg Isten [373] vagy a felebarát szolgálata, [374] amit az Ő gyógyításai jelentenek.

 

[338] Vö. Mk 3,6.

[339] Vö. Mt 12,24.

[340] Vö. Mk 2,7.

[341] Vö. Mk 3,1--6.

[342] Vö. Mk 7,14--23.

[343] Vö. Mk 2,14--17.

[344] Vö. Mk 3,22; Jn 8,48; 10,20.

[345] Vö. Mk 2,7; Jn 5,18; 10,33.

[346] Vö. Jn 7,12.52.

[347] Vö. Jn 8,59; 10,31.

[348] Vö. Lk 2,34.

[349] Vö. Jn 1,19; 2,18; 5,10; 7,13; 9,22; 18,12; 19,38; 20, 19.

[350] Vö. Jn 7,48--49.

[351] Vö. Lk 13,31.

[352] Vö. Lk 7,36; 14,1.

[353] Vö. Mt 22,23,34; Lk 20,29.

[354] Vö. Mt 6,2--18.

[355] Vö. Mk 12,28--34.

[356] Vö. Jn 8,46.

[357] Vö. Jn 7,19; ApCsel 13,38--41; 15,10.

[358] Vö. Gal 3,10; 5,3.

[359] Vö. Róm 10,2.

[360] Vö. Mt 15,3--7; Lk 11,39--54.

[361] Vö. Iz 53,11; Zsid 9,15.

[362] Vö. Gal 4,4.

[363] Vö. Gal 3,13.

[364] Vö. Gal 3,10.

[365] Vö. Jn 11,28; 3,2; Mt 22,23--24.34--36.

[366] Vö. Mt 12,5; 9,12; Mk 2,23--27; Lk 6,6--9; Jn 7,22--23.

[367] Vö. Mt 5,1.

[368] Vö. Mk 7,8.

[369] Mk 7,13.

[370] Vö. Gal 3,24.

[371] Vö. Jn 5,36; 10,25.37--38; 12,37.

[372] Vö. Mk 2,25-27; Jn 7,22--24.

[373] Vö. Mt 12,5; Szám 28,9.

[374] Vö. Lk 13, 15--16; 14,3--4.