Lelki tréning napi 7 percben

II. Jézus gyermekségének és rejtett életének misztériumai

AZ ELŐKÉSZÜLETEK

522 Isten Fiának földre jövetele oly mérhetetlenül nagy esemény, hogy Isten évszázadokon át akarta azt előkészíteni. Ő maga mindent -- a "korábbi szövetség" [210] szertartásait és áldozatait, előképeit és szimbólumait -- Krisztusra irányít: Őt hirdeti az Izraelben egymást követő Próféták ajka által. Egyébként a pogányok szívében homályos várakozást ébreszt ezen eljövetel iránt.

523 Keresztelő Szent János az Úr közvetlen előfutára; [211] Tőle küldetett, hogy utat készítsen. [212] Ő maga a "Magasságbeli prófétája" (Lk 1,76), minden Prófétát fölülmúl, [213] az utolsó közülük, [214] megnyitja az evangéliumot; [215] anyja méhéből köszönti Krisztus eljövetelét, [216] és abban találja örömét, hogy ő a "vőlegény barátja" (Jn 3,29), akit "Isten bárányának" nevez, "aki elveszi a világ bűneit" (Jn 1,29). "Illés szellemével és erejével" (Lk 1,17) jár Jézus előtt, és prédikációjával, bűnbánati keresztségével s végül vértanúságával [217] tanúságot tesz róla.

524 Az adventi liturgia évenként visszatérő ünneplésével az Egyház aktualizálja ezt a messiásvárást; ezáltal a hívők részt vesznek a Megváltó első eljövetelének hosszú előkészítésében, és megújítják magukban a vágyat második eljövetele iránt. [218] Az előfutár születésének és vértanúságának ünnepén az Egyház egyesül az ő vágyával: "Neki növekednie kell, nekem pedig kisebbednem" (Jn 3,30).

A SZÜLETÉS MISZTÉRIUMA

525 Jézus egy istálló alázatosságában született, szegény családban; [219] az esemény első tanúi egyszerű pásztorok voltak. Ebben a szegénységben ragyog föl az Ég dicsősége. [220] Az Egyház nem fárad bele ezen éjszaka dicsőségének megéneklésébe:

"A Szűz ma világra hozza az Örökkévalót,
És a föld a Megközelíthetetlennek
egy barlangot kínál.
Az angyalok és a pásztorok magasztalják Őt,
És a bölcsek a csillag nyomán közelednek,
Mert hiszen értünk született
A kicsinyke Gyermek, az Örök Isten!"
[221]

526 Istenhez képest "gyermekké lenni" az Országba történő belépés föltétele; [222] ehhez meg kell alázkodni, [223] kicsivé kell válni; sőt "újra kell születni" (Jn 3,7), Istenből kell születni, [224] hogy valaki Isten fiává legyen. [225] A születés misztériuma teljesedik bennünk, amikor Krisztus "formálódik" bennünk. [226] Jézus születése e "csodálatos cserének" misztériuma:

Ó, csodálatos csere! Az emberi nem Teremtője, átlelkesített testet öltvén magára, a Szűztől születni méltóztatott; és férfi közreműködése nélkül jövén a világra, nekünk ajándékozta istenségét. [227]

JÉZUS GYERMEKSÉGÉNEK MISZTÉRIUMAI

527 Jézus körülmetélése nyolc nappal a születése után [228] jele annak, hogy besorolódik Ábrahám leszármazottai közé, a Szövetség népébe, hogy alávettetik a Törvénynek, [229] és jele annak, hogy részesévé válik Izrael istentiszteletének, melyben egész élete folyamán részt fog venni. Ez a jel előképszerűen jelzi a "krisztusi körülmetélést", ami a keresztség. [230]

528 Az Epifánia Jézusnak mint Izrael Messiásának, Isten Fiának és a világ Üdvözítőjének kinyilvánulása. A Jordánban történt keresztséggel és a kánai menyegzővel [231] együtt ünnepli a napkeletről jött "bölcsek" Jézus-imádását. [232] Az evangélium ezekben a "bölcsekben", a környező világ pogány vallásainak képviselőiben azoknak a nemzeteknek zsengéit látja, amelyek a megtestesülés által megvalósuló üdvösség örömhírét elfogadják. A bölcsek Jeruzsálembe jövetele a zsidók királyának imádására [233] megmutatja, hogy Izraelben Dávid csillagának messiási fényénél [234] azt keresik, aki a nemzetek királya lesz. [235] Az ő jövetelük jelzi, hogy a pogányok csak akkor tudják fölfedezni Jézust és csak akkor tudják Őt imádni mint Isten Fiát és a világ Üdvözítőjét, ha a zsidókhoz fordulnak [236] és elfogadják tőlük a messiási ígéreteket, ahogy azokat az Ószövetség tartalmazza. [237] Az Epifánia hirdeti, hogy "az összes pogányok belépnek a patriarchák családjába", [238] és elnyerik "Izrael méltóságát". [239]

529 A bemutatás a Templomban [240] úgy mutatja Jézust, mint az Elsőszülöttet, aki az Úrhoz tartozik mint sajátja. [241] Simeonnal és Annával Izrael egész várakozása jön az Üdvözítőjével való találkozóra (a bizánci hagyomány ezt az ünnepet találkozásnak nevezi). Jézust fölismerik mint a régóta várt Messiást, mint "a nemzetek világosságát" és "Izrael dicsőségét", de úgy is, mint "jelet, melynek ellene mondanak". A fájdalom kardja, amit Máriának jövendölnek, előre hirdeti azt a másik, tökéletes és egyedülálló fölajánlást a kereszten, mely ajándékozni fogja azt az üdvösséget, melyet Isten "minden nép színe előtt készített".

530 A menekülés Egyiptomba és a betlehemi gyermekgyilkosság [242] megmutatja a sötétség szembehelyezkedését a világossággal: "A tulajdonába jött, de övéi nem fogadták be" (Jn 1,11). Krisztus egész élete az üldözés jegyében fog állni. Övéi részesednek e sorsban. [243] Az Egyiptomból való visszatérés [244] a kivonulásra emlékeztet, [245] és Jézust úgy mutatja be, mint a végleges szabadítót.

 

[211] Vö. ApCsel 13,24.

[212] Vö. Mt 3,3.

[213] Vö. Lk 7,26.

[214] Vö. Mt 11,13.

[215] Vö. ApCsel 1,22; Lk 16,16.

[216] Lk 1,41.

[217] Vö. Mk 6,17--29.

[218] Vö. Jel 22,17.

[219] Vö. Lk 2,6--7.

[220] Vö. Lk 2,8--20.

[221] Szent Romanosz Melodosz: Kontakion 10, In Diem nativitatis Christi, Prooemium: SC 10,50.

[222] Vö. Mt 18,3--4.

[223] Vö. Mt 23,12.

[224] Jn 1,13.

[225] Jn 1,12.

[226] Gal 4,19.

[227] Január 1-je vesperásának antifónája: Liturgia Horarum, 1. köt. 385.

[228] Vö. Lk 2,21.

[229] Vö. Gal 4,4.

[230] Vö. Kol 2,11--13.

[231] Vö. Vízkereszt második vesperásának Magnificat-antifónája: Liturgia Horarum, 1. köt., 465.

[232] Vö. Mt 2,1.

[233] Vö. Mt 2,2.

[234] Vö. Szám 24,17; Jel 22,16.

[235] Vö. Szám 24,17--19.

[236] Vö. Jn 4,22.

[237] Vö. Mt 2,4--6.

[238] Nagy Szent Leó: Sermo 33, 3: CCL 138, 173 (PL 54, 242).

[239] Nagyszombati liturgia, 3. olvasmány utáni könyörgés: Missale Romanum, 1970, 277.

[240] Vö. Lk 2,22--39.

[241] Vö. Kiv 13,12--13.

[242] Vö. Mt 2,13--18.

[243] Vö. Jn 15,20.

[244] Vö. Mt 2,15.

[245] Vö. Oz 11,1.