Lelki tréning napi 7 percben

3. Cikkely

JÉZUS KRISZTUS "FOGANTATOTT A SZENTLÉLEKTŐL, SZÜLETETT SZŰZ MÁRIÁTÓL"

1. §

ISTEN FIA EMBERRÉ LETT

I. Miért lett testté az Ige?

456 A Nicea--konstantinápolyi hitvallással válaszolunk, amelyben megvalljuk: "Értünk, emberekért és a mi üdvösségünkért leszállott a mennyből, megtestesült a Szentlélek erejéből, Szűz Máriától, és emberré lett." [79]

457 Az Ige testté lett, hogy minket Istennel kiengesztelve üdvözítsen: "Isten szeretett minket és elküldte Fiát engesztelésül a bűneinkért" (1Jn 4,10). "Az Atya elküldte a Fiút a világ Üdvözítőjéül" (4,14). "Ő azért jelent meg, hogy elvegye a bűnöket" (3,5):

"Orvosra volt szüksége természetünknek, mely betegségben sínylődött. Fölemelőre szorult az ember, aki elesett. Elevenítőre szorult az, aki kiesett az életből. A jóhoz visszavezető szorult az, aki elveszítette a jóban való részesedést. A világosság jelenlétére szorult az, akit sötétségbe zártak. Megváltót keresett a fogoly, támaszt a megbilincselt, szabadítót az, akit a rabszolgaság igája görnyesztett. Vajon értéktelen és jelentéktelen dolgok-e ezek, melyek arra indították Istent, hogy leszálljon emberi természetünk meglátogatására, amikor az emberiség oly nyomorúságos és szerencsétlen állapotban volt? [80]

458 Az Ige testté lett, hogy így mi megismerjük Isten szeretetét: "Az Isten szeretete abban nyilvánult meg bennünk, hogy Isten elküldte a világba egyszülött Fiát, hogy általa éljünk" (1Jn 4,9). "Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy aki hisz benne, az el ne vesszen, hanem örökké éljen" (Jn 3,16).

459 Az Ige testté lett, hogy a szentség példaképe legyen számunkra: "Vegyétek magatokra igámat és tanuljatok tőlem..." (Mt 11,29). "Én vagyok az Út, az Igazság és az Élet, senki sem jut az Atyához, csak énáltalam" (Jn 14,6). És a színeváltozás hegyén maga az Atya parancsolja: "Őt hallgassátok" (Mk 9,7). [81] Ő csakugyan a boldogságok modellje és az új törvény normája: "Szeressétek egymást, amint én szerettelek titeket" (Jn 15,12). Ez a szeretet megköveteli, hogy az ő nyomában járva odaadjuk önmagunkat. [82]

460 Az Ige testté lett, hogy bennünket az "isteni természet részeseivé tegyen" (2Pt 1,4): "Isten Igéje azért ember, és aki Isten Fia, azért lett az ember fiává, hogy az ember Isten Igéjével egyesülve és a gyermekké fogadást fölfogva Isten fiává legyen". [83] "Ő azért lett emberré, hogy mi istenekké váljunk." [84] "Isten egyszülött Fia, mert istenségének részesévé akart tenni minket, magára vette természetünket, hogy emberré lévén az embereket istenekké tegye." [85]

II. A megtestesülés

461 Az Egyház -- átvéve Szent János kifejezését ( "Verbum caro factum est", `az Ige testté lőn', Jn 1,14) -- megtestesülésnek nevezi a tényt, hogy Isten Fia magára vette az emberi természetet, hogy abban vigye végbe megváltásunkat. Egy Szent Pál által idézett himnuszban az Egyház így énekli meg a megtestesülés misztériumát:

"Ugyanazt a lelkületet ápoljátok magatokban, amely Jézus Krisztusban volt. Ő mint Isten, az Istennel való egyenlőségét nem tartotta olyan dolognak, amelyhez föltétlenül ragaszkodnia kell, hanem szolgai alakot öltött, kiüresítette magát, és hasonló lett az emberekhez. Külsejét tekintve olyan lett, mint egy ember. Megalázta magát és engedelmeskedett mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig." (Fil 2,5--8) [86]

462 A Zsidókhoz írt levél ugyanerről a misztériumról mondja:

"Krisztus ezért beszél így, amikor a világba lép: »Áldozatot és ajándékot nem kívántál, de emberi testet alkottál nekem. Nem kedves előtted az engesztelő és égőáldozat. Ezért így szóltam: Íme, eljövök, Istenem, hogy teljesítsem akaratodat, mint a könyvtekercsben rólam írva van.«" (Zsid 10,5--7, idézi a Zsolt 40,7--9-et a Septuaginta szerint)

463 Az Isten Fia igaz megtestesülésébe vetett hit a keresztény hit megkülönböztető jegye. "Az Istentől származó lelket erről ismeritek föl: Minden lélek, amely megvallja, hogy Jézus Krisztus testben jött el, az Istentől van" (1Jn 4,2). Ez az Egyház örömteli meggyőződése kezdettől fogva, amikor a "jámborság nagy misztériumát" énekli: Ő "megjelent testben" (1Tim 3,16).

[79] DS 150.

[80] Nisszai Szent Gergely: Oratio catechetica 15, 3: TD 7, 78 (PG 45, 48).

[81] Vö. MTörv 6,4--5.

[82] Vö. Mk 8,34.

[83] Szent Ireneusz: Adversus Haereses 3, 19, 1: SC 211, 374 (PG 7, 939).

[84] Szent Atanáz: De Incarnatione 54, 3: SC 199, 458 (25, 192).

[85] Aquinói Szent Tamás: Officium de festo Corporis Christi, martutinum 1. nocturnus, 1. olvasmány: Opera omnia 29. köt. (Párizs, 1876.) 336.

[86] Vö. a vasárnap első vesperásának kantikuma: Liturgia Horarum 1973--74. 1. köt: 545, 629, 718, 808; 2. köt: 844, 937, 1037, 1129; 3. köt. 548, 669, 793, 916; 4. köt: 496, 617, 741, 864.