Napi evangélium
Isten nem a holtaké, hanem az élőké, hiszen mindenki érte él. Lk 20,27-40olvasás...
2020. november 9. (hétfő) 21:53
422 "Amikor elérkezett az idők teljessége, Isten elküldte a Fiát, aki asszonytól született, a törvény alatt született, hogy azokat, akik a törvény alatt voltak, megváltsa, hogy a fogadott fiúságot elnyerjük" (Gal 4,4--5). Ez Jézus Krisztusnak, Isten Fiának evangéliuma: [1] Isten meglátogatta az ő népét. [2] Az Ábrahámnak és az ő ivadékának tett ígéreteket beteljesítette. [3] Minden várakozáson felül teljesítette be: elküldte az ő szeretett Fiát. [4]
423 Mi hisszük és valljuk, hogy a Názáreti Jézus, aki Nagy Heródes király és Augustus császár idejében Izrael egy leányától, zsidóként, Betlehemben született, foglalkozására nézve ács, akit Tiberius császár uralkodása idején Poncius Pilátus helytartósága alatt Jeruzsálemben keresztre feszítve kivégeztek, Isten emberré lett örök Fia. "Istentől jött ki" (Jn 13,3), "az égből szállott alá" (Jn 3,13; 6,33), testben jött el, [5] mert "az Ige testté lett és közöttük lakozott, és mi láttuk az ő dicsőségét, az Atya Egyszülöttének dicsőségét, akit kegyelem és igazság tölt el. (...) Mi mindannyian az ő teljességéből merítettünk, kegyelmet kegyelemre halmozva" (Jn 1,14.16).
424 A Szentlélek kegyelmétől indítva és az Atya vonzásának hatására hisszük és valljuk Jézusról, hogy "Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia" (Mt 16,16). Ennek a Szent Péter által megvallott hitnek a sziklájára építette Krisztus az ő Egyházát. [6]
425 A keresztény hit átadása elsősorban Jézus Krisztus üzenete, hogy az emberek eljussanak a Belé vetett hitre. Az első tanítványok kezdettől fogva égtek a vágytól, hogy hirdessék Krisztust: "Mi nem hallgathatunk arról, amit láttunk és hallottunk" (ApCsel 4,20). És minden idők emberét meghívják, hogy lépjenek be a Krisztussal való közösségük örömébe:
"Ami kezdettől fogva volt, amit hallottunk, amit a szemünkkel láttunk, amit szemléltünk és amit a kezünkkel tapintottunk az Élet Igéjéről -- és az Élet megjelent, és láttuk és tanúságot teszünk róla, és hirdetjük nektek az örök életet, mely az Atya színe előtt volt és megjelent nekünk --, amit láttunk és hallottunk, hirdetjük nektek is, hogy ti is közösségben legyetek velünk. A mi közösségünk pedig az Atyával és az ő Fiával, Jézus Krisztussal van. És ezeket megírjuk nektek, hogy a mi örömünk teljes legyen." (1Jn 1,1--4)
426 "Tehát állítanunk kell, hogy a hitoktatás mélyén egy személyt találunk: a Názáreti Jézus Krisztust, »az Atya Egyszülöttét« (...); aki szenvedett és meghalt értünk; aki miután föltámadott, mindig velünk él. (...) Hitoktatást végezni (...) azt jelenti, hogy föltárni Krisztus személyében Isten örök egyetemes tervét (...); arra törekedni, hogy megértsük Krisztus szavainak, tetteinek értelmét és a jeleket, melyeket végbevitt." [7] A hitoktatás célja: "hogy az ember (...) a Vele [Jézus Krisztussal] való közösségre (...) eljusson; ugyanis egyedül Ő vezethet el valakit az Atya szeretetére a Szentlélekben, és a Szentháromság életében való részesedésre". [8]
427 "Állítani kell tehát, hogy a hitoktatásban Krisztust, a megtestesült Igét és Isten Fiát adjuk tovább a tanítással, minden egyebet annyiban, amennyiben Krisztusra vonatkozik; egyedül Krisztus tanít, bárki más tanító csak annyiban, amennyiben az Ő hírnöke vagy tolmácsa, és amennyiben Krisztus szól ajka által. (...) Tehát minden hitoktatóra vonatkoztatni kell Krisztus titokzatos szavait: »Az én tanításom nem az enyém, hanem azé, aki engem küldött« (Jn 7,16). [9]
428 Aki arra hivatott, hogy Krisztust hirdesse, annak elsősorban "Jézus Krisztusnak mindent felülmúló ismeretét" kell keresnie; "mindent hátránynak kell tartania", hogy "Krisztust" megnyerje és "hozzá" tartozzon, hogy "megismerje Őt és az Ő föltámadásának erejét és a szenvedésével való közösséget, hasonlóvá válva az Ő halálához, hogy eljusson a halálból a föltámadásra is" (Fil 3,8--11).
429 Krisztusnak e szeretetteljes ismerete ébreszti a vágyat, hogy hirdessük őt, hogy "evangelizáljunk" és másokat is a Krisztusban való hit "igenjére" vezessünk. Ugyanakkor érezzük az igényt, hogy ezt a hitet egyre mélyebben meg kell ismernünk. Ennek érdekében a Hiszekegy sorrendjét követve először bemutatjuk Jézus fölséges neveit: Krisztus, Isten Fia, Úr (2. cikkely). Ezután a Hiszekegy megvallja Krisztus életének főbb misztériumait: megtestesülését (3. cikkely), húsvétját (4--5. cikkely) és megdicsőülését (6--7. cikkely).
[1] Vö. Mk 1,1.
[2] Vö. Lk 1,68.
[3] Vö. Lk 1,55.
[4] Vö. Mk 1,11.
[5] Vö. 1Jn 4,2.
[6] Vö. Mt 16,18; Nagy Szent Leó: Sermo 4, 3: CCL 88, 19--20 (PL 54, 151); Sermo 51, 1: CCL 88A, 269--297 (PL 54, 309); Sermo 62,2: CCL 88A, 377--78 (PL 54, 350--351); Sermo 83, 3: CCL 88A, 521--522 (PL 54, 432).
[7] II. János Pál pápa: Catechesi tradendae apostoli buzdítása, 5.
[8] II. János Pál pápa: Catechesi tradendae apostoli buzdítása, 5.
[9] II. János Pál pápa: Catechesi tradendae apostoli buzdítása, 6.