Napi evangélium
Isten nem a holtaké, hanem az élőké, hiszen mindenki érte él. Lk 20,27-40olvasás...
2020. november 2. (hétfő) 7:00
407 Az áteredő bűnről szóló tanítás a krisztusi megváltásról szóló tanítással együtt világos képet ad az emberről és cselekedeteiről a világban. Az ősszülők bűne által az Ördög bizonyos uralmat nyert az ember fölött, de az ember szabad maradt. Az áteredő bűn "rabszolgasághoz vezet az Ördögnek, vagyis annak hatalma alatt, »aki a halál birodalmát birtokolta«". [299] Annak figyelmen kívül hagyása, hogy az emberi természet sebzett és rosszra hajló, súlyos tévedésekre vezet a nevelés, a politika, a társadalmi cselekvés [300] és az erkölcsiség területén.
408 Az áteredő bűn és az emberek minden személyes bűnének következményei a világra a maga egészében bűnös állapotot hoznak, melyet Szent János kifejezésével "a világ bűnének" lehet nevezni (Jn 1,29). E kifejezéssel jelöljük azt a negatív hatást is, melyet az emberek bűnéből származó társadalmi föltételek és struktúrák a személyekre gyakorolnak. [301]
409 A "teljesen a gonosz hatalmában lévő" (1Jn 5,19) [302] világ e tragikus állapota küzdelemmé teszi az ember életét:
"Az emberek egész történelmén végighúzódik a kemény harc a sötétség hatalmai ellen, mely a történelem hajnalán kezdődött és az utolsó napig fog tartani az Úr tanítása szerint. E harc részeseként az embernek szüntelenül küzdenie is kell, hogy kitarthasson a jóban; és saját belső egységét csak Isten kegyelmének segítségével és komoly erőfeszítések árán tudja elérni." [303]
410 Bukása után Isten nem hagyta magára az embert. Épp ellenkezőleg, Isten hívja őt [304] és titokzatos módon hirdeti neki a rossz fölötti győzelmet és a fölemelést a bukásból. [305] A Teremtés könyvének e szakaszát Protoevangéliumnak, `Ősevangéliumnak' nevezzük, mivel ez az első híradás a megváltó Messiásról és a harcról a kígyó és az Asszony között, valamint az Asszony utódának végső győzelméről.
411 A keresztény hagyomány e szentírási részletben az "új Ádámról" [306] szóló jövendölést látja, aki a "kereszthalálig tartó engedelmességével" (Fil 2,8) túláradó módon teszi jóvá Ádám engedetlenségét. [307] Egyébként számos egyházatya és egyháztanító a "protoevangéliumban" megjövendölt Asszonyban Krisztus anyját, Máriát mint "új Évát" látja. Ő volt az, aki elsőként és egyedülálló módon részesült Krisztus bűn fölötti győzelméből: az áteredő bűn minden szennyétől mentesnek őriztetett meg, [308] és egész földi életében Isten különleges kegyelméből semmiféle bűnt nem követett el. [309]
412 De miért nem akadályozta meg Isten az első embert abban, hogy vétkezzék? Nagy Szent Leó válaszol: "Amiben az Úr kimondhatatlan kegyelme által részesülünk, az értékesebb annál, amit az ördög irigysége miatt elvesztettünk". [310] És Aquinói Szent Tamás: "Semmi akadálya annak, hogy az emberi természet valami többre legyen teremtve a bűn után: Isten megengedi a rosszat, hogy abból valami jobbat fakasszon. Ezért mondja a Róm 5,20: »Ahol pedig eláradt a bűn, túláradt a kegyelem«. És ezért mondjuk a húsvéti gyertya megáldásában: »Ó, boldog bűn, mely ilyen és ily nagy Megváltót érdemelt!«". [311]
[299] Vö. Trienti Zsinat, 5. sessio: Decretum de peccato originali, 1. kánon: DS 1511; Zsid 2,14.
[300] Vö. II. János Pál pápa: Centesimus annus enciklika, 25.
[301] Vö. II. János Pál pápa: Reconciliatio et poenitentia apostoli buzdítás, 16.
[302] Vö. 1Pt 5,8.
[303] II. Vatikáni Zsinat: Gaudium et spes lelkipásztori konstitúció, 37.
[304] Vö. Ter 3,9.
[305] Vö. Ter 3,15.
[306] Vö. 1Kor 15,21--22.45.
[307] Vö. Róm 5,19--20.
[308] Vö. IX. Pius: Ineffabilis Deus bulla: DS 2803.
[309] Vö. Trienti Zsinat, 6. sessio: Decretum de iustificatione c. 23: DS 1573.
[310] Nagy Szent Leó: Sermo 73,4: CCL 88A, 453 (PL 54, 151).
[311] Aquinói Szent Tamás: Summa Theologiae III, 1, 3 ad 3; Szent Tamás itt idézett szavait az Exsultetben énekeljük.