Lelki tréning napi 7 percben

5. §

AZ ÉG ÉS A FÖLD

325 Az Apostoli hitvallás vallja, hogy Isten a "mennynek és földnek Teremtője"; [162] a Nicea--konstantinápolyi hitvallás ezt kibontja: "minden láthatónak és láthatatlannak...". [163]

326 A Szentírásban az "ég és föld" kifejezés jelentése: minden, ami létezik, az egész teremtés. Utal a kapcsolatra is, mely a teremtésen belül az eget és a földet egyszerre egyesíti és szétválasztja: a "Föld" az emberek világa; [164] az "ég" vagy az "egek" jelölheti az égboltot, [165] de jelölheti Isten sajátos "helyét" is, hiszen Ő, a "Mi Atyánk a mennyekben" (Mt 5,16); [166] következésképpen a "mennyet" is, ami az eszkatologikus dicsőség. Végül az "ég" szó jelenti a szellemi teremtmények, az Istent körülvevő angyalok "helyét".

327 A IV. Lateráni Zsinat hitvallása mondja: Isten "az idő kezdetétől a semmiből alkotta mindkét teremtményt, a szellemit és a testit, tudniillik az angyalokat és a világot: és azután az emberi teremtményt", mely bizonyos értelemben egyszerre szellemből és testből áll. [167]

I. Az angyalok

AZ ANGYALOK LÉTEZÉSE -- HITIGAZSÁG

328 Hitigazság, hogy szellemi, test nélküli lények, akiket a Szentírás általában angyaloknak nevez, léteznek. Ezt a Szentírás éppoly világosan bizonyítja, mint az egybehangzó Szenthagyomány.

KIK ŐK?

329 Szent Ágoston róluk mondja: "Az `angyal' (...) hivatalt, nem természetet jelöl. Ha a természete után érdeklődöl, akkor szellem; ha a hivatala után, akkor angyal: mivolta szerint szellem, tevékenysége szerint angyal." [168] Az angyalok egész létük szerint Isten szolgái és hírnökei. Mivel "állandóan látják az én Atyám arcát, aki a mennyben van" (Mt 18,10), ők azok "akik teljesítik szavát, mihelyt meghallják beszédének hangját" (Zsolt 103,20).

330 Mint tisztán szellemi teremtményeknek, értelmük és akaratuk van; személyes [169] és halhatatlan [170] teremtmények. Tökéletességük fölülmúlja minden látható teremtményét. Ennek bizonysága dicsőségük ragyogása. [171]

KRISZTUS "MINDEN ANGYALÁVAL EGYÜTT"

331 Krisztus az angyalok világának középpontja. Ők az ő angyalai: "Amikor az Emberfia eljön dicsőségében és vele mind az angyalok..." (Mt 25,31). Övéi, mert általa és érte teremtettek: "Mert benne teremtett mindent a mennyben és a földön; a láthatókat és a láthatatlanokat: a trónusokat, az uralmakat, a fejedelemségeket és a hatalmasságokat; minden általa és érte teremtetett" (Kol 1,16). Még inkább az övéi, mert üdvözítő tervének hírnökeivé tette őket: "Nemde ők mind szolgáló lelkek? Azok szolgálatára vannak rendelve, akik majd öröklik az üdvösséget." (Zsid 1,14)

332 A világ teremtésétől fogva [172] és végig az üdvösség történelmének folyamatában jelen vannak; távolabbról vagy közelebbről hirdetik az üdvösséget és szolgálják az isteni terv megvalósulását: ők zárják be a földi paradicsomot, [173] oltalmazzák Lótot, [174] megmentik Hágárt és fiát, [175] visszafogják Ábrahám kezét, [176] szolgálatuk által közöltetik a Törvény, [177] vezetik Isten népét, [178] hírül adnak születéseket [179] és meghívásokat, [180] próféták mellett állnak [181] -- hogy csak néhány példát említsünk. Végezetül Gábor angyal adja hírül az Előfutár és maga Jézus születését. [182]

333 A megtestesült Ige életét a Megtestesüléstől a Mennybemenetelig körülveszi az angyalok imádata és szolgálata. Amikor Isten "bevezeti az elsőszülöttet a világba, ezt mondja: »Imádja őt Isten minden angyala«" (Zsid 1,6). A Krisztus születésekor fölhangzott dicsőítő énekük -- "Dicsőség a magasságban Istennek" (Lk 2,14) -- továbbhangzik az Egyház dicsőítő imájában. Ők vigyáznak Jézusra gyermekkorában, [183] szolgálnak neki a pusztában, [184] megerősítik a halálküzdelemben, [185] amikor megmenekülhetett volna általuk ellenségek kezéből, [186] mint egykor Izrael. [187] Angyalok "evangelizálnak" is [188] hirdetvén a megtestesülés jó hírét [189] és Krisztus föltámadását. [190] Jelen lesznek Krisztus visszatérésekor, akit hirdetnek, [191] és szolgálni fogják az ítéletkor. [192]

AZ ANGYALOK AZ EGYHÁZ ÉLETÉBEN

334 Ezért az Egyház egész élete az angyalok titokzatos és hatalmas segítségét élvezi. [193]

335 Liturgiájában az Egyház az angyalokhoz társul, hogy velük együtt imádja a háromszor szent Istent; [194] segítségüket kéri (pl. az "In Paradisum deducant te angeli", `Mennyország örömébe vigyenek az angyalok...' ének a temetési szertartásban, [195] továbbá az ún. "Kerub-ének" a bizánci liturgiában [196] ); és néhány angyal emlékezetét külön is ünnepli (Szent Mihály, Szent Gábor, Szent Ráfael és az Őrangyalok).

336 Az emberi életet kezdetétől [197] a halálig [198] körülveszi őrségük [199] és közbenjárásuk. [200] "Senki nem tagadja, hogy minden egyes hívő mellett áll egy angyal, mint valami pedagógus és az életet irányító pásztor." [201] A keresztény élet a hitben már itt a földön részesedik az Istenben egyesült angyalok és emberek boldog társaságából.

 

[162] DS 30.

[163] DS 150.

[164] Vö. Zsolt 115,16.

[165] Vö. Zsolt 19,2.

[166] Vö. Zsolt 115,16.

[167] IV. Lateráni Zsinat 1. fejezet: De fide catholica: DS 800; I. Vatikáni Zsinat: Dei Filius dogmatikus konstitúció, 1: DS 3002; VI. Pál pápa: Sollemnis Professio fidei, 8: AAS 60 (1968), 436.

[168] Szent Ágoston: Enarratio in Psalmum 103,1.15: CCL 40, 1488 (Pl 37, 1348),

[169] Vö. XII. Pius: Humani generis enciklika: DS 3891.

[170] Vö. Lk 20,36.

[171] Vö. MTörv 10,9--12.

[172] Vö. Jób 38,7: Isten fiai.

[173] Vö. Ter 3,24.

[174] Vö. 19.

[175] Vö. 21,17.

[176] Vö. 22,11.

[177] Vö. ApCsel 7,53.

[178] Vö. Kiv 23,20--23.

[179] Vö. Bír 13.

[180] Vö. 6,15--24; Iz 6,6.

[181] Vö. 1Kir 19,5.

[182] Vö. Lk 1,11.26.

[183] Vö. Mt 1,20; 2,13.19.

[184] Vö. Mk 1,12; Mt 4,11.

[185] Vö. Lk 22,43.

[186] Vö. Mt 26,53.

[187] Vö. 2Mak 10,29--30; 11,8.

[188] Vö. Lk 2,10.

[189] Vö. Lk 2,8--14.

[190] Vö. Mk 16,5--7.

[191] Vö. ApCsel 1,10--11.

[192] Vö. Mt 13,41; 25,31; Lk 12,8--9.

[193] Vö. ApCsel 5,18--20; 8,26--29; 10,3--8; 12,6--11; 27,23--25.

[194] Vö. Prex Eucharistica 27, Sanctus: Missale Romanum 1970, 392.

[195] Ordo Exsequiarum 1969, 23.

[196] Bizánci liturgia. Aranyszájú Szent János liturgiája: Hymnus cherubinorum: Liturgies Eastern and Western. Kiad. F. E. Brightman. Oxford, 1896. 377.

[197] Vö. Mt 18,10.

[198] Vö. Lk 16,22.

[199] Vö. Zsolt 34,8; 91,10--13.

[200] Jób 33,23--24; Zak 1,12; Tób 12,12.

[201] Nagy Szent Basziliosz: Adversus Eunomium 3,1: SC 305, 148 (PG 29, 656).