Napi evangélium
Isten nem a holtaké, hanem az élőké, hiszen mindenki érte él. Lk 20,27-40olvasás...
2020. október 15. (csütörtök) 7:00
222 Hinni Istenben, az Egyben, és Őt szeretni teljes valónkból, egész életünk számára beláthatatlan következményekkel jár:
223 Isten nagyságának és fenségének megismerése: "Íme, Isten oly nagy, hogy legyőzi tudásunkat" (Jób 36,26). Ezért Istennek "az elsőnek kell lennie, akinek szolgálunk". [27]
224 Hálaadó élet: ha Isten Egy, akkor akik vagyunk és mindenünk, amink van, tőle való: "Mid van, amit nem kaptál?" (1Kor 4,7), "Mit adhatok viszonzásul az Úrnak mindazért, amit kaptam tőle?" (Zsolt 116,12).
225 Minden ember egységének és igaz méltóságának megismerése: valamennyien Isten "képére és hasonlatosságára" (Ter 1,26) vannak teremtve.
226 A teremtett dolgok helyes használata: a hit az Egy Istenben megtanít minden dolog fölhasználására, ami nem Ő, oly mértékben, amennyiben közelebb visznek hozzá; és elszakadni tőlük oly mértékben, amennyiben eltávolítanak Tőle: [28]
"Uram, Istenem, vedd el tőlem mindazt, ami akadály közted és köztem! Uram, Istenem, add meg nekem mindazt, ami Hozzád vezet! Uram, Istenem, szabadíts meg magamtól, és add, hogy egészen a tiéd lehessek!" [29]
227 Bizalom Istenben minden körülmények között, még a viszontagságok közepette is. Jézusról nevezett Szent Teréz egyik imája csodálatosan fejezi ki ezt:
"Semmi ne zavarjon, / semmi ne rettentsen,
Minden elmúlik, / Isten nem változik,
A türelem / mindent elér;
Akié Isten, / annak nem hiányzik semmi:
Isten egyedül elég."
[30]
228 "Halljad Izrael, az Úr, a mi Istenünk egyetlen Úr...!" (MTörv 6,4; Mk 12,29). "A legnagyobbnak egyetlennek kell lennie -- páratlannak (...). Isten, ha nem egy, akkor nincsen." [31]
229 Az Istenbe vetett hit megtanít arra, hogy egyedül Istenhez forduljunk mint eredetünkhöz és végső célunkhoz, s hogy semmit elébe ne helyezzünk, és semmivel ne helyettesítsük.
230 Az önmagát kinyilatkoztató Isten kimondhatatlan misztérium marad: "Ha fölfogtad, nem Isten." [32]
231 Isten úgy nyilatkoztatta ki magát hitünknek, mint Az, aki van; megismerteti magát, mint aki "nagyirgalmú és igazmondó" (Kiv 34,6). Az Ő léte igazság és szeretet.
[27] Jeanne D'Arc: Dictum: Procčs de condamnation. Kiad. P. Tisset-Y. Lanhers. 1. köt. Párizs, 1960, 280, 288.
[28] Vö. Mt 5,29--30; 16,24; 19,23--24.
[29] Flüei Szent Miklós: Bruder-Klausen-Gebet: R. Amschwand, Bruder-Klaus. Ergänzungsband zum Quellenwerk von R. Durrer. (Sarnen, 1987) 215.
[30] Jézusról nevezett Szent Teréz: Poesía 9: Biblioteca Mística Carmelitana 6. köt. Burgos, 1919, 90.
[31] Tertullianus: Adversus Marcionem 1, 3, 5: CCL 1, 444 (PL 2, 274).
[32] Szent Ágoston: Sermo 52, 6, 16: Kiad. P. Verbraken: Revue Bénédictine 74 (1964) 27 (PL 38, 360).