Napi evangélium
Isten nem a holtaké, hanem az élőké, hiszen mindenki érte él. Lk 20,27-40olvasás...
2020. október 7. (szerda) 7:00
142 Kinyilatkoztatásával "a láthatatlan Isten szeretetének bőségéből mint barátaihoz szól az emberekhez, és társalog velük, hogy meghívja őket és befogadja a saját közösségébe". [1] E meghívásra adott megfelelő válasz a hit.
143 A hit által az ember teljesen aláveti értelmét és akaratát Istennek. Egész emberi létével igent mond a kinyilatkoztató Istennek. [2] A Szentírás ezt az önmagát kinyilatkoztató Istennek adott emberi választ nevezi a "hit engedelmességének". [3]
144 Engedelmeskedni (latinul: ob-audire, `odahallgatni') a hitben azt jelenti, hogy az ember szabadon aláveti magát a hallott szónak, mert igazságát Isten adja eléje, aki maga az Igazság. Ennek az engedelmességnek példájaként a Szentírás Ábrahámot állítja elénk. Szűz Mária pedig a legtökéletesebb megvalósulása.
145 A Zsidókhoz írt levél az ősök hitének magasztalásakor külön kiemeli Ábrahám hitét: "A hit alapján engedelmeskedett Ábrahám a hívásnak, hogy költözzék arra a vidékre, amelyet örökségül kellett kapnia. Elindult anélkül, hogy tudta volna, hová megy." (Zsid 11,8.) [4] A hittel élt mint jövevény és zarándok az Ígéret földjén. [5] Sára hittel foganta az Ígéret fiát. Végül Ábrahám hittel ajánlotta föl egyetlen fiát áldozatul. [6]
146 Ezáltal Ábrahám megtestesíti a hitnek a Zsidókhoz írt levélben adott meghatározását: "A hit szilárd bizalom abban, amit remélünk, meggyőződés arról, amit nem látunk" (11,1). "Ábrahám hitt az Istennek, és ez beszámíttatott neki megigazulásul" (Róm 4,3). [7] Ezzel "a hittel megerősödve" (Róm 4,20) lett Ábrahám "atyja minden hívőnek" (Róm 4,11.18). [8]
147 Az Ószövetségben e hitnek nagyon sok tanúja van. A Zsidókhoz írt levél dicsőítő beszédet mond az elődök példás hitéről, melyből "bizonyságot merítettek" (Zsid 11,2.39). "Isten azonban nekünk valami jobbat készített" (11,40): tudniillik a kegyelmet, hogy higgyünk az Ő Fiában, Jézusban, aki "hitünk szerzője és bevégzője" (12,2).
148 A hívő engedelmességet legtökéletesebben Szűz Mária valósítja meg. A hitben fogadja Mária a Gábor angyaltól hozott üzenetet és ígéretet, mert hitte, hogy "Istennél semmi sem lesz lehetetlen" (Lk 1,37), [9] és beleegyezését adta: "Íme, az Úr szolgáló leánya, legyen nekem a te igéd szerint" (Lk 1,38). Erzsébet e szavakkal köszöntötte őt: "Boldog, aki hitt, mert beteljesedik mindaz, amit az Úr mondott neki!" (Lk 1,45). E hit miatt hirdeti őt majd boldognak minden nemzedék. [10]
149 Ő nem ingott meg hitében élete folyamán, még a végső próbatételnél sem, [11] amikor fia, Jézus meghalt a keresztfán. Mária soha nem szűnt meg hinni abban, hogy "Isten szava be fog teljesedni". Az Egyház tehát Máriában a hit legtisztább megvalósulását tiszteli.
150 A hit elsősorban az ember személyes ragaszkodása Istenhez; ugyanakkor ettől elválaszthatatlanul az Istentől kinyilatkoztatott egész igazság szabad elfogadása. A keresztény hit mint személyes kötődés Istenhez és a Tőle kinyilatkoztatott igazság elfogadása különbözik az emberi személybe vetett hittől. Jó és igazságos önmagunkat teljesen Istenre bízni és föltétel nélkül elhinni, amit Ő mondott. Hiábavaló és hamis volna ilyen hitet bármilyen teremtménybe vetni. [12]
151 A keresztények számára az Istenbe vetett hit elválaszthatatlanul összetartozik a hittel abban, akit Ő küldött: szeretett Fiában, akiben kedvét találta; [13] Isten megmondta nekünk, hogy Őt hallgassuk. [14] Maga az Úr mondta tanítványainak: "Hisztek Istenben, bennem is higgyetek!" (Jn 14,1). Jézus Krisztusban azért tudunk hinni, mert Ő Isten, a testté lett Ige: "Istent soha nem látta senki; az egyszülött Isten, aki az Atya keblén van, ő nyilatkoztatta ki" (Jn 1,18). Mivel Ő "látta az Atyát" (Jn 6,46), egyedül ismeri Őt, és egyedül van hatalma kinyilatkoztatni Őt. [15]
152 Lehetetlen, hogy valaki higgyen Jézus Krisztusban anélkül, hogy részesednék az Ő Lelkében. A Szentlélek pedig kinyilatkoztatja az embereknek, hogy kicsoda Jézus. Ugyanis "senki sem mondhatja, »Úr Jézus!«, csak a Szentlélekben" (1Kor 12,3). "A Lélek ugyanis mindent átlát, Isten mélységeit is. (...) Isten titkait nem ismeri senki, csak Isten Lelke" (1Kor 2,10--11). Istent egyedül Isten ismeri teljesen. Hiszünk a Szentlélekben, mert Ő Isten.
Az Egyház szüntelenül vallja hitét az egy Istenben, az Atyában, a Fiúban és a Szentlélekben.
[1] II. Vatikáni Zsinat: Dei Verbum dogmatikus konstitúció, 2.
[2] Vö. II. Vatikáni Zsinat: Dei Verbum dogmatikus konstitúció, 5.
[3] Vö. Róm 1,5; 16,26.
[4] Vö. Ter 12,1--4.
[5] Vö. Ter 23,4.
[6] Vö. Zsid 11,7.
[7] Vö. Ter 15,6.
[8] Vö. Ter 15,5.
[9] Vö. Ter 18,14.
[10] Vö. 1,48.
[11] Vö. Lk 2,35.
[12] Vö. Jer 17,5--6; Zsolt 40,5; 146, 3--4.
[13] Vö. Mk 1,11.
[14] Vö. Mk 9,7.
[15] Vö. Mt 11,27.