Napi evangélium
Isten nem a holtaké, hanem az élőké, hiszen mindenki érte él. Lk 20,27-40olvasás...
2020. október 6. (kedd) 7:00
131 "Isten igéjében akkora erő és hatékonyság van, hogy az Egyháznak támasz és életerő, az Egyház gyermekeinek erő, lelkének táplálék, lelki életének tiszta és el nem apadó forrása." [111] "Krisztus hívei előtt szélesre kell tárni a kaput, hogy hozzájussanak a Szentíráshoz." [112]
132 "A Szentírás tanulmányozása legyen a hittudomány lelke. A Szentírás szavából táplálkozik és virágzik az ige szolgálata is, tudniillik a lelkipásztori prédikáció, a katekézis és minden keresztény tanítás, amelyben előkelő hely illeti meg a liturgiában elhangzó homíliát." [113]
133 Az Egyház "nyomatékosan buzdítja és sürgeti (...) az összes Krisztus-hívőket, hogy a Szentírás gyakori olvasásával szerezzék meg »Jézus Krisztus fönséges ismeretét« (Fil 3,8). »Mert aki nem ismeri a Szentírást, nem ismeri Krisztust«." [114]
134 Minden isteni Írás egy könyvet alkot, és ez az egy könyv Krisztus, "mert minden isteni Írás Krisztusról beszél, és minden isteni Írás Krisztusban teljesedik be". [115]
135 "A Szentírás Isten igéjét tartalmazza, és sugalmazott lévén, valóban Isten szava." [116]
136 A Szentírásnak Isten az emberi szerzőket sugalmazó szerzője. Bennük és általuk Ő cselekszik. Így írásaik tévedés nélkül tanítják az üdvös igazságot. [117]
137 A sugalmazott írások értelmezésének elsősorban arra kell figyelnie, amit Isten a szent szerzők által a mi üdvösségünkért ki akart nyilatkoztatni. Ami a Szentlélektől ered, csak a Szentlélek tevékenysége által érthető meg teljesen. [118]
138 Az Egyház az Ószövetség 46 és az Újszövetség 27 könyvét fogadja el és tiszteli sugalmazottnak.
139 A négy Evangéliumnak központi helye van, mert központjuk Jézus Krisztus.
140 A két szövetség egysége Isten tervének és kinyilatkoztatásának egységéből következik. Az Ószövetség előkészíti az Újat, ez pedig beteljesíti az Ószövetséget; kölcsönösen megvilágítják egymást; mindkettő Isten valóságos Igéje.
141 "Az Egyház mindenkor úgy tisztelte a Szentírást, mint magát az Úr testét"; [119] mindkettő táplálja és vezérli az egész keresztény életet. "A te igéd lámpás a lábaimnak és világosság ösvényeimnek" (Zsolt 119,105). [120]
[111] II. Vatikáni Zsinat: Dei Verbum dogmatikus konstitúció, 21.
[112] II. Vatikáni Zsinat: Dei Verbum dogmatikus konstitúció, 22.
[113] II. Vatikáni Zsinat: Dei Verbum dogmatikus konstitúció, 24.
[114] II. Vatikáni Zsinat: Dei Verbum dogmatikus konstitúció, 25; vö. Szent Jeromos: Commentarius in Isaiam. Prologus: CCL 73, 1 (PL 24, 17).
[115] Szentviktori Hugó: De arca Noe, 2,8: PL 176, 642; vö. Uaz. 2,9: PL 176, 642--43.
[116] II. Vatikáni Zsinat: Dei Verbum dogmatikus konstitúció, 24.
[117] II. Vatikáni Zsinat: Dei Verbum dogmatikus konstitúció, 11.
[118] Vö. Órigenész: Homiliae in Exodum 4, 5: SC 321, 128 (PG 12, 320).
[119] II. Vatikáni Zsinat: Dei Verbum dogmatikus konstitúció, 21.
[120] Vö. Iz 50,4.