Lelki tréning napi 7 percben

ISTEN NÉPÉVÉ FORMÁLJA IZRAELT

62 A Pátriárkák utáni időben Isten saját népévé formálta Izraelt, kiszabadítván az egyiptomi rabszolgaságból. Megkötötte vele a sinai szövetséget, és Mózes által neki ajándékozta Törvényét, hogy megismerjék Őt, és neki szolgáljanak mint egyetlen élő és igaz Istennek, gondviselő Atyának és igazságos bírónak, és hogy várják a megígért Üdvözítőt. [22]

63 Izrael Isten papi népe, [23] melyre "lehívták az Úr Nevét" (MTörv 28,10). Azok népe tehát, akikhez "korábban beszélt a mi Urunk Istenünk", [24] Ábrahám hitében "az idősebb testvérek" népe. [25]

64 A Próféták által Isten formálja népét az üdvösség reményében, az új és örök szövetség várásában, mely minden embernek szól, [26] és a szívekbe lesz írva. [27] A Próféták Isten népe radikális Megváltását hirdetik, a megtisztulást minden hűtlenségtől; [28] az üdvösséget, mely minden népet magába fog foglalni. [29] Ezt a reményt elsősorban az Úr szegényei és kicsinyei őrzik. [30] Szent asszonyok, mint Sára, Rebekka, Ráchel, Mirjam, Debora, Anna, Judit és Eszter tartották elevenen Izrael üdvösségének reményét. E remény legtisztább képe Mária. [31]

III. Jézus Krisztus "az egész kinyilatkoztatás közvetítője és ugyanakkor teljessége" [32]

ISTEN AZ Ő IGÉJÉBEN MINDENT ELMONDOTT

65 "Sokszor és sokféleképpen szólt egykor Isten az atyákhoz a Prófétákban, ezekben az utolsó napokban a Fiúban szólt hozzánk" (Zsid 1,1--2). Krisztus Isten emberré lett Fia, az Atyának egyetlen, tökéletes és fölülmúlhatatlan Igéje. Benne az Atya mindent elmondott, és rajta kívül nem adatik más ige. Keresztes Szent János egyebek mellett a Zsid 1,1--2-höz írt magyarázatában ezt világosan kifejezi:

"Nekünk adván, ahogyan adta, a Fiát, aki az ő egyetlen Igéje, ebben az egyetlen Igében mindent elmondott, és más mondanivalója nincs többé. (...) Amit ugyanis korábban csak részletekben mondott a Prófétáknak, azt most egészében elmondta, amikor a teljességet, tudniillik a Fiát adta nekünk. Ha ezek után valaki most kérdezni akarná Istent, vagy látomásokat, kinyilatkoztatásokat akarna tőle, az nemcsak esztelenül cselekedne, hanem egyenesen megsértené Őt, nem Krisztusra szegezvén a szemeit, illetve valami mást vagy újdonságot keresve rajta kívül." [33]

ÚJABB KINYILATKOZTATÁS NEM LESZ

66 "A krisztusi üdvrend tehát mint új és végleges szövetség sohasem múlik el, és már semmiféle új nyilvános kinyilatkoztatást nem kell várnunk a mi Urunk Jézus Krisztus dicsőséges eljöveteléig." [34] Mindazonáltal, jóllehet a kinyilatkoztatás lezárult, tartalmát tökéletesen nem merítettük ki; a keresztény hit feladata, hogy századok folyamán lépésről lépésre fölfogja teljes tartalmát.

67 A századok folyamán történtek úgynevezett "magán"-kinyilatkoztatások, melyek közül néhányat az egyházi tekintély elismert, de ezek nem tartoznak a hitletéteményhez. Nem arra szolgálnak ugyanis, hogy Krisztus végleges kinyilatkoztatását "kiegészítsék" vagy "tökéletesítsék", hanem azt kell elősegíteniük, hogy az adott korban tökéletesebben lehessen abból élni. Az egyházi Tanítóhivatal irányítása alatt a hívők hitérzéke különbséget tud tenni és meg tudja állapítani, mi az, ami egy ilyen kinyilatkoztatásban Krisztusnak vagy az Ő szentjeinek igaz fölszólítása az Egyház felé.

A keresztény hit semmi olyan "kinyilatkoztatást" nem fogadhat el, mely fölülmúlni vagy javítani akarja azt a kinyilatkoztatást, melynek beteljesedése Krisztus. Így nem fogadható el néhány nem keresztény vallás és néhány újabb szekta, amelyek ilyen "kinyilatkoztatásokra" alapulnak.

Összefoglalás

68 Isten szeretetből nyilatkoztatta ki és ajándékozta önmagát az embernek. Így végleges és bőséges választ ad azokra a kérdésekre, melyeket az ember élete értelmével és végével kapcsolatban föltesz magának.

69 Isten úgy nyilatkoztatta ki magát az embernek, hogy misztériumát cselekedetekkel és szavakkal fokozatosan közölte vele.

70 A tanúságtételen kívül, melyet Isten a teremtett dolgokban ad önmagáról, megmutatta magát ősszüleinknek. Beszélt hozzájuk, s a bukás után üdvösséget ígért [35] és fölajánlotta nekik Szövetségét.

71 Isten örök szövetséget kötött Noéval önmaga és minden élőlény között. [36] E szövetség érvényben marad, míg áll a világ.

72 Isten kiválasztotta Ábrahámot, és szövetségre lépett vele és utódaival. Belőle formálta meg népét, melynek Mózes által kinyilatkoztatta törvényét. E népet a Próféták által készítette elő az egész emberi nemnek szánt üdvösség fogadására.

73 Isten a Fiát küldve nyilatkoztatta ki magát teljesen, akiben örökre megalapította Szövetségét. Ő az Atya végleges Igéje, s így utána nincs Kinyilatkoztatás.

2. Cikkely

AZ ISTENI KINYILATKOZTATÁS TOVÁBBADÁSÁRÓL

74 Isten "azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön és eljusson az igazság ismeretére" (1Tim 2,4), azaz Jézus Krisztus megismerésére. [37] Ezért kell hirdetni Krisztust minden népnek és embernek, és kell eljutnia a kinyilatkoztatásnak a föld végső határáig:

"Amiket Isten az összes nemzetek üdvösségére kinyilatkoztatott, azokról jóságosan úgy rendelkezett, hogy minden időkre csorbítatlanul megmaradjanak, és minden nemzedéknek továbbadassanak." [38]

I. Az apostoli hagyományról

75 "Ezért a Úr Krisztus, akiben a fölséges Isten egész kinyilatkoztatása beteljesedik, parancsot adott az apostoloknak, hogy az evangéliumot -- melyet a Próféták előre hirdettek, Ő maga pedig beteljesített és a saját szájával hirdetett -- mint az üdvös igazság és erkölcsi tanítás forrását mindenkinek hirdessék, közölvén velük az isteni ajándékokat." [39]

AZ APOSTOLI PRÉDIKÁCIÓ...

76 Az Úr parancsának megfelelően az evangélium továbbadása kétféleképpen történt: -- szóbelileg: az apostolok által, akik "prédikációban, példával és intézmények létrehozásával átadták, amit Krisztustól szóban, magatartásban és cselekedetekben kaptak, illetve a Szentlélek ihletéséből megtanultak;" -- írásban: azon "Apostolok vagy apostoltanítványok által, akik ugyanennek a Szentléleknek a sugalmazására az üdvösség üzenetét írásba foglalták". [40]

[22] II. Vatikáni Zsinat: Dei Verbum dogmatikus konstitúció, 3.

[23] Vö. Kiv 19,6.

[24] Nagypéntek, egyetemes könyörgések 6.

[25] Vö. II. János Pál pápa: Beszéd a zsidókkal való találkozáskor a római zsinagógában 1986. április 13-án: Insegnamenti di Giovanni Paolo II. IX/1, 1027.

[26] Vö. Iz 2,2--4.

[27] Vö. Jer 31,31--34; Zsid 10,16.

[28] Vö. Ez 36.

[29] Vö. Iz 49,5--6; 53,11.

[30] Vö. Szof 2,3.

[31] Vö. Lk 1,38.

[32] II. Vatikáni Zsinat: Dei Verbum dogmatikus konstitúció, 2.

[33] Keresztes Szent János: A Kármelhegy útja 2,22, 3--5; Biblioteca Mística Carmelitana 11. köt. Burgos, 1929, 184.

[34] II. Vatikáni Zsinat: Dei Verbum dogmatikus konstitúció, 4.

[35] Vö. Ter 3,15.

[36] Vö. Ter 9,16.

[37] Vö. Jn 14,6.

[38] II. Vatikáni Zsinat: Dei Verbum dogmatikus konstitúció, 7.

[39] II. Vatikáni Zsinat: Dei Verbum dogmatikus konstitúció, 7.

[40] II. Vatikáni Zsinat: Dei Verbum dogmatikus konstitúció, 7.