Napi evangélium
Isten nem a holtaké, hanem az élőké, hiszen mindenki érte él. Lk 20,27-40olvasás...
2020. szeptember 25. (péntek) 7:00
44 Az ember természete és hivatása alapján vallásos lény. Mivel pedig az ember Istentől jön és Istenhez megy, csak akkor él teljesen emberi életet, ha szabadon kapcsolatban él Istennel.
45 Az ember arra teremtetett, hogy közösségben éljen Istennel, akiben megtalálja a boldogságot. "Amikor majd egész valómból Hozzád ragaszkodom, nem lesz több fájdalmam és vesződségem, és életem, melyet teljesen betöltesz, élő lesz." [18]
46 Amikor az ember hallgatja a teremtmények üzenetét és lelkiismerete szavát, eljuthat Isten létének bizonyosságára, aki mindenek oka és célja.
47 Az Egyház tanítja, hogy az egy és igaz Istent Teremtőnket és Urunkat művei által az emberi értelem természetes fényével bizonyosan meg lehet ismerni. [19]
48 Istent valóban meg tudjuk nevezni a teremtmények sokféle tökéletességéből kiindulva, melyek hasonlóak a végtelenül tökéletes Isten tökéletességeihez, jóllehet a mi véges kifejezéseink nem merítik ki az Ő misztériumát.
49 "A teremtmény (...) a Teremtő nélkül szertefoszlik." [20] Ezért a hívők tudják: Krisztus szeretete sürgeti őket, hogy az élő Isten világosságát elvigyék azokhoz, akik nem ismerik vagy visszautasítják Őt.
[18] Szent Ágoston: Confessiones 10, 28, 39: CCL 27,175. (PL 32, 795.)
[19] Vö. I. Vatikáni Zsinat: Dei Filius dogmatikus konstitúció, De revelatione 2. kánon: DS 3026.
[20] II. Vatikáni Zsinat: Gaudium et spes lelkipásztori konstitúció, 36.