Lelki tréning napi 7 percben

A VASÁRNAP KÖTELEZETTSÉGE

2180 Az Egyház parancsa meghatározza és pontosabbá teszi az Úr törvényét: "Vasárnap és más kötelező ünnepeken a hívők kötelesek szentmisén részt venni." [102] "A szentmisén való részvétel kötelezettségének eleget tesz, aki bárhol, katolikus szertartás szerint végzett misén jelen van, magán az ünnepnapon vagy az előző nap estéjén." [103]

2181 A vasárnapi Eucharisztia megalapozza és erősíti az egész keresztény életet. Ezért a híveknek részt kell venniük az Eucharisztián a kötelező ünnepeken, hacsak komoly okuk nincs rá, hogy elmaradjanak (például betegség vagy a csecsemők ellátása, vagy lelkipásztoruk föl nem menti őket). [104] Akik szándékosan nem tesznek eleget e kötelezettségüknek, súlyos bűnt követnek el.

2182 Az Eucharisztia vasárnapi, közös ünneplésén való részvétel tanúskodik a Krisztushoz és az ő Egyházához tartozásról és a hozzájuk való hűségről. A hívek ezzel tanúsítják közösségüket a hitben és a szeretetben. Ugyanakkor tanúskodnak Isten szentségéről és az üdvösségbe vetett reményükről. A Szentlélek segítségével kölcsönösen erősítik egymást.

2183 "Ha szent szolgálatot teljesítő személy (pap) hiányában, vagy más súlyos okból lehetetlenné válik az eucharisztikus ünneplésben való részvétel, igen ajánlatos, hogy a hívők részt vegyenek a plébániatemplomban vagy más szent helyen a megyéspüspök előírásai szerint tartott igeliturgián, ha van ilyen, vagy töltsenek kellő időt imádsággal egyénileg a családban, vagy alkalmasint több családból álló csoportban." [105]

A KEGYELEM ÉS A MUNKASZÜNET NAPJA

2184 Amint "Isten megpihent a hetedik napon mindazon munkája után, amit végzett" (Ter 2,2), az emberi életet is a munka és a pihenés ritmusa jellemzi. Az Úr napjának intézménye hozzájárul ahhoz, hogy mindenkinek legyen elegendő pihenő- és szabadideje a családi, kulturális, társadalmi és vallásos élet ápolására. [106]

2185 Vasárnap és a kötelező ünnepeken a hívek tartózkodjanak az olyan munkáktól és tevékenységektől, melyek az Istennek kijáró tiszteletet, az Úr napjának sajátos örömét, az irgalmasság cselekedeteinek gyakorlását, valamint a test és a lélek szükséges pihenését akadályoznák. [107] Családi kötelezettség vagy fontos közösségi munka törvényesen fölment a vasárnapi munkaszünet alól. A hívek azonban ügyeljenek arra, hogy e törvényes fölmentések ne vezessenek a vallás, a családi élet és az egészség szempontjából káros szokásokhoz.

Az igazság szeretete keresi a szent nyugalmat; a szeretet késztetése vállalja a jogos tevékenységet. [108]

2186 A szabad idővel rendelkező keresztényeknek meg kell emlékezniük testvéreikről, akiknek ugyanazok a szükségleteik és jogaik, mint nekik, de szegénységük és nyomorúságuk miatt nem tudnak pihenni. A keresztény jámborság a vasárnapot hagyományosan a jócselekedeteknek, a betegeknek, a gyöngélkedőknek, az öregeknek tett alázatos szolgálatoknak szenteli. A keresztények azzal is megszentelik a vasárnapot, ha családjukra és hozzátartozóikra fordítják figyelmüket, amire a hét többi napján nincs idő. A vasárnap a gondolkodás, a csend, a kultúra és a meditáció kedvező ideje, melyek segítik a bensőséges és keresztény élet növekedését.

2187 A vasárnap és az ünnepek megszentelése közös erőfeszítést igényel. Minden kereszténynek el kell kerülnie, hogy szükségtelenül olyan dolgokkal terhelje a másikat, ami megakadályozza abban, hogy megtartsa az Úr napját. Ha a helyi szokások (sport, vendéglő stb.) és a társadalmi szükségletek (közszolgálatok stb.) megkövetelik a vasárnapi munkát, mindenkinek saját felelőssége, hogy elegendő szabadidőt biztosítson magának. A hívők türelmesen és szeretettel ügyeljenek arra, hogy elkerüljék az esetleges túlzásokat és erőszakot, melyekre a tömegrendezvények alkalmat adhatnak. A gazdasági szükségletek ellenére a közhatalomnak is törekednie kell arra, hogy polgárainak elegendő időt biztosítson a pihenésre és az istentiszteletre. A munkaadóknak hasonló kötelességük van alkalmazottaikkal szemben.

2188 A vallásszabadság és az általános közjó tiszteletben tartásával a keresztényeknek törekedniük kell arra, hogy a vasárnapokat és az egyházi ünnepeket törvényesen szabadnapoknak ismertessék el. Feladatuk, hogy mindenkinek példát adjanak az imádságra, hagyományaik tiszteletére, örömére és megvédésére, ami értékes hozzájárulás az emberi társadalom szellemi életéhez. Ha az ország törvényhozása vagy más okok kötelezővé teszik a vasárnapi munkát, ezt a napot akkor is úgy kell számontartani, mint megszabadulásunk napját, mely az ünnepi közösségben, "az égben számon tartott elsőszülöttek ünnepi sokadalmában" részesít (Zsid 12,22--23).

 

[102] CIC 1247.
[103] CIC 1248, 1. §
[104] Vö. CIC 1245.
[105] CIC 1248, 2. §
[106] Vö. II. Vatikáni Zsinat: Gaudium et spes lelkipásztori konstitúció, 67.
[107] Vö. CIC 1247.

[108] Szent Ágoston: De civitate Dei 19, 19: CSEL 40/2, 407 (PL 41, 647).